Idősek Napja a Reménység Központban

A Caritas szatmárnémeti idősklubjába járó nyugdíjasok verssel, tánccal, dallal ünnepeltek. 

Az Idősek Világnapja a szép és boldog időskor örömünnepe. Így tartják ezt a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Reménység Központjának tagjai, akik kulturális műsorral egybekötött táncmulatságot szerveztek e jeles alkalomból. Az eseményen jelen volt, az idősek örömében osztozva Román János Caritas-vezérigazgató, valamint Apan Mónika, a szervezet Szatmár megyei tevékenységéért felelős aligazgató is. 

A rendezvényt Hauler Magdolna központvezető nyitotta meg, majd Román János vette át a szót, aki méltatta a klub tevékenységét, az ott folyó aktív, pezsgő közösségi életet. 

A hamarosan 87. születésnapját ünneplő Kruzlics János a különböző életszakaszokról beszélt, azt kívánva klubtársainak, hogy érjék meg erőben, egészségben azt a kort, amelyet ő, magának pedig azt, hogy ő is jelen legyen, amikor ez megtörténik. Marchiș Gheorghe (Gigi) a szépkorral kapcsolatos gondolatokat osztott meg a hallgatósággal. Kiss Ana Agelica Grosu: „Egyáltalán nem akarok megöregedni!” című versét adta elő. Puiu Rozália Margó saját költeményét szavalta el, „Életem története” címmel, melyben elmondása szerint benne van a bánata, öröme és klubtársai is, hiszen amióta rendszeresen jár a Reménység Központba, férjével, Mirceával együtt, életük összefonódott a klub mindennapjaival. 

Az esemény bállal folytatódott, melyet idősebb Johann Strauss Radetzky-indulójára bálmegnyitó bevonulás vezetett fel. Ezután pedig a táncé, a vidámságé volt a főszerep.

Egy igazi közösséghez való tartozás fokozza az életkedvet, erőt ad a mindennapok gondjainak elviseléséhez. Egy ilyen közösség tagjaiként a Caritas Reménység Központjába járó idősek tudják, még sok tennivalójuk van, még sok közös élmény vár rájuk, és – ahogyan a klub neve is sugallja – soha nem szabad feladniuk a reményt.